Mi a cisztadenomák?

A cisztadenoma egyfajta petefészek-ciszta, amely kialakulhat abnormális ovulációs folyamat során. Egy normális havi ciklusban egy nő tipikusan egy olyan éretlen tojást termel, amelyet a tojás fejlődése által hormonálisan stimulált ovárium tüszők táplálnak. Amikor a tojás érlelődik, ez a tüsző vagy zsák felrobban, felszabadítva a tojást, hogy a petevezetékeken keresztül haladjon, ahol megtermékenyít. A cisztadenomák akkor fordulnak elő, ha a zsák nem szakad el, és felszabadítja az érlelt tojást, helyette a petefészekbe szorítja azt, ahol abnormális szövet alakul ki. Leggyakrabban jóindulatúak, vagyis nem rákosak.

A cisztadenomák neoplazmákként vagy új növekedési szövetekként vannak besorolva, amelyek két különböző formát ölthetnek. Ezeknek a cisztáknak a kisebb típusát seruszos cisztadenomáknak nevezik, általában átmérője 2-6 hüvelyk (5,1-15,2 cm), és vékony, vizes folyadékkal töltöttek. A 20 és 40 év közötti nőknél a legvalószínűbb, hogy ez a típusú cisztadenoma kialakul. A nagyobb típust mucinus cisztademonának nevezik, jellemzően 6-12 cm (15,2-30,5 cm) átmérőjűek, de sokkal nagyobbak lehetnek, és vastag, zselatinszerű anyaggal tölthetők meg. Ezek a leggyakoribbak a 40 és 60 év közötti nők körében.

Bár ezek a ciszták általában jóindulatúak, különösen a sokkal kisebb és kevésbé aggasztó szerózus fajta, a mucinos forma nagyon nagy tömeggé alakulhat ki. A nagy ciszták megzavarhatják a méh, a gyomor, a belek és a bél normál belső funkcióit. Bár az esetek ritkán fordulnak elő, akár a cisztadenómák is képesek rosszindulatú vagy rákos cisztként fejlődni.

Kis méretük miatt a szerózus cisztadenomák kevés olyan tünetet mutatnak, amelyek jelenlétüket ismertté teszik, és leggyakrabban a rutin nőgyógyászati ​​vizsgálatok során diagnosztizálják. A nagyobb mucinus cisztadenómát könnyebb észlelni az ilyen vizsgálatokból, és szokatlan hasi vagy menstruációs fájdalom jellemezhető. Szerencsére a rendszeres nőgyógyászati ​​vizsgálatok általában a ciszták mindkét típusát diagnosztizálják, még mielőtt azok problémává válnának. A cisztákat ultrahangvizsgálattal fedezhetjük fel, amit röntgensugár követ, hogy meghatározza a ciszta jellegét az anyagból.

A cisztadenoma kezelésére alkalmazott standard eljárás a szövet sebészeti eltávolítása. Kis súlyos ciszták esetén az orvos laparaszkópiát is alkalmazhat, amelyben egy vékony csövet helyeznek a méhbe egy apró bemetszéssel a hasban. Nagyobb mucinus cisztadenómában intra-ovuláris műtétre lehet szükség. Mindkét esetben a teljes gyógyulás előfordulása magas, mivel a cisztadenomák ritkán térnek vissza, ha műtéti úton eltávolítják őket.